A vezető régészek sem tudják kitalálni mire való

A régészek által feltárt, különleges leletek számos esetben okoztak már fejtörést, de általában mindenre találtak valamilyen elfogadható magyarázatot. Ez alól kivétel az alábbi tárgy, aminek céljára máig nem tudtak rájönni.

A Római Birodalom idejéből találták a régészek azokat a különös tárgyakat, amit egyszerűen csak dodekaédernek hívnak. Nevét még csak meg lehet magyarázni, de azt, hogy ezt mire használták, eddig még senkinek sem sikerült. Pedig valamire kellett, különben minek csináltak volna ilyet.
 

Dodekaéder

Általában a szabályos dodekaédert értik a „dodekaéder” szó alatt, vagyis azt a szabályos testet, melyet 12 szabályos ötszög alkot, melyek közül minden csúcsban három találkozik

– Játék, csengő, orvosi készülék, díszítőelem, zászlórúd csúcsdísze, tojástartó, búzacsíráztató, gyerekjáték, dobókocka, gyertyatartó, vallási kegytárgy, ruhagomb, halászháló-súly, masszírozó-szerkezet, csengő, csillagászati megfigyelőeszköz, fegyver, fűszertartó, mérnöki kalibrálóeszköz, asztali dísz, távolságmérő, orvosságos üvegtartó - csak néhány ötlet ami felmerült a tárggyal kapcsolatban.

Európa területén mintegy száz darab ilyen műtárgyat találtak eddig, méghozzá a térképen zölddel jelölt helyszíneken
 

– a feltalálási helyek annyira változatosak voltak, amennyire ezt el lehet képzelni: találtak ilyet – többek között – nemesi villa konyhai tűzhelyének hamujában, katonai táborhely pihenési körletében, templom padlózatán, vízmosásban, istállóban és bordélyházban
– a tárgyakat egyedül találták meg, hiába tették tűvé az egész feltárást, Nagy-Britanniától Dél-Franciaországon keresztül Magyarországig, egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy egynél több bukkant volna elő egy helyszínen;
– a dodekaéderek főként bronzból készültek, de találtak már márványból és féldrágakőből is;
– átmérőjüket tekintve 4 és 12 centiméter közöttiek, tömegük nyolc dekától akár fél kilóig is elmehet;
– vannak szinte agyondíszített és teljesen puritán példányok is;
– az oldalaikon látható lyukak néha egyforma nagyok, néha eltérőek; ezekkel kapcsolatban egyetlen törvényszerűség állapítható meg: a test szemben lévő oldalain található lyukak mindig egyforma méretűek;
– noha a jelzett kor (i.sz. I-III. századok) minden szempontból elég szépen dokumentált, sem a fennmaradt írásos, sem a képzőművészeti, sem más források egyetlen (írott, rajzolt vagy akár verbális) utalást sem tesznek ezekre a tárgyakra.

Sebastian Heath, a New York-i Egyetem segédprofesszora nyilatkozta „Egyáltalán nem központi kérdése a római régészetnek, de érdekes lenne megtudni, mik lehetnek ezek” – tette hozzá.

Egyenlőre semmi bizonyos nem állítható a római kori tárgyról, amelynek rejtélye talán örökre megoldatlan marad.