Női harcosok is voltak a vikingeknél

Lehetséges, hogy a kutatók végül rátaláltak Svédországban Xena, a harcos hercegnő egykoron élt valóságos változatára? Az új bizonyítékok szerint igen.

Több mint egy évszázada a régészek és a történészek azt feltételezték, hogy egy fegyverekkel és lovakkal együtt eltemetett személy maradványai, melyre Svédország Birka viking kori városában bukkantak az egyik leglátványosabb sírban, egy férfihoz tartoztak. Kiderült, hogy tévedtek. A csonttani és DNS-tesztek azt mutatják, hogy mindig is nő volt, és valószínűleg egy nagy hatalmú katonai vezető.
 
"Valójában egy nő volt, körülbelül 30 év felett és meglehetősen magas, mintegy 170 centiméter," - mondta Charlotte Hedenstierna-Jonson, az Uppsala Egyetem régésze a vizsgálatok eredményeiről, melyekről az Amerikai Fizikai Antropológiai Folyóiratban számoltak be pénteken. (1)

"A vele együtt eltemetett komplett harci felszerelésen kívül - egy kard, egy fejsze, egy lándzsa, páncéltörő nyilak, egy harci kés, pajzsok és két ló - volt egy társasjáték, vagy inkább egy háborús tervező játék az ölében, amelyet a harci taktikák és stratégiák kipróbálásához használtak, ami azt jelzi, hogy ő egy hatalommal rendelkező katonai vezető volt. Valószínűleg megtervezte, vezette és részt is vett a csatákban," - mondta.
 
A sírt, amelyet Hedenstierna-Jonson a világ "legjobb viking harcosa sírjának" nevez, a 19. század végén a svéd régész Hjalmar Stolpe fedezte és tárta fel. A sírban talált "férfias" harci felszerelés miatt csupán feltételezték - de nem bizonyították -, hogy egy férfi maradványai voltak.

Azonban néhány évvel ezelőtt Anna Kjellström, a Stockholmi Egyetem osteológusa kihozta a maradványokat, hogy tanulmányozza őket egy másik kutatási projekt keretében, és észrevette, hogy valami nincs rendben. Az arccsontok finomabbak és vékonyabbak voltak, mint egy férfié, és a csípőcsontok jellemzően nőiesek. Csonttani elemzést hajtottak végre, amely még inkább alátámasztotta a gyanúját.

Most azonban egy DNS elemzést is elvégeztek, amely egyértelműen megerősítette, hogy a viking harcos valóban nő volt.

"A patriarchális társadalomban a férfi harcos képét a kutatási hagyományok és a kortárs előítéletek erősítették meg. Ezért az egyén biológiai neme magától értetődőnek bizonyult," - írta Hedenstierna-Jonson, Kjellström és a tanulmány mögött álló nyolc másik kutató a jelentésben.
 
"Bár ismeretes néhány fegyverrel eltemetett viking nő, a női harcosok jelentőségét soha nem határozták meg, és a viking tudósok vonakodtak elismerni a fegyveres nők intézményét," - mondták.

Hedenstierna-Jonson szerint a nő valószínűleg maga is harcos volt.

"Az ilyen magas (katonai) pozíciót nem érheti el valaki anélkül, hogy harcos tapasztalata lenne, ezért indokolt feltételezni, hogy részt vett a csatákban."

Hedenstierna-Jonson fantasztikus leletként írta le a nő sírját, de azt mondta, hogy nem valószínű, hogy teljes mértékben felülírja a történészek nézetét a viking társadalomról, mint ami patriarchális volt és főként férfi harcosokból állt.

"Valószínűleg meglehetősen szokatlan volt (női katonai vezetőként), de ebben az esetben valószínűleg több köze volt a társadalomban és a családban betöltött szerepéhez, amely nagyobb jelentőséggel bírt, mint a neme."

Hedenstierna-Jonson elmondta, hogy mióta az első jelek azt mutatták, hogy a harcos egy nő volt, a kutatók jelentős szkepticizmussal szembesültek, és a kritikusok azt is megkérdőjelezik, hogy a vizsgált csontok valójában az adott sírból származnak.

"Úgy gondolom, hogy ez azért van, ahogy a történelmet nézzük, és sokan azt szeretnék gondolni, hogy most élünk a világok (és a nemek egyenlőségének) legjobbikában." (2)

(1) - http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ajpa.23308/full
(2) - https://www.thelocal.se/20170908/confirmed-viking-warrior-was-a-woman
(3) - újvilágtudat