Choquequirao: a Machu Picchu testvérkéje továbbra is őrzi titkait

 

Choquequirao

Perut egykoron a hatalmas Inka Birodalom uralta – egy olyan civilizáció, amely számos lenyűgöző építészeti bravúrt valósított meg. A fent említett híres Machu Picchu, amelyet egy sokkal régebbi megalitikus helyszínre építették az inkák, szakértelmük és leleményességük legfontosabb példáinak egyike. Mindazonáltal, a Machu Picchu korántsem az egyetlen inka műemlékterület, mivel vannak más, kevésbé ismert, ámde ugyanannyira impozáns helyek, amelyeket szintén ők építettek. Ezek közé tartozik Choquequirao, az Arany Bölcsője, amely még sok felfedetlen titkot tartogat, minthogy az archeológusok pusztán a felszínét kapargatják annak, amit a föld rejt.

Choquequirao-t a Machu Picchu húgocskájaként is ismerik, mivel ez a hely mind szerkezetét, mind építészetét tekintve hasonlít rá. Choquequirao a Cusco észak-nyugati vidékén a La Convención Tartományban található Wilkapampa hegylánc nyúlványain helyezkedik el. A városról akkor szereztek első ízben tudomást az európaiak, amikor 1710-ben Juan Arias Diaz, spanyol felfedező megtalálta.
Mindamellett a régészeti feltáró munkálatok csupán több mint 205 évvel később, az 1970-es években vették kezdetüket. Összehasonlításképpen, a Machu Picchu-t 1911-ben fedezték fel és már a következő évben feltárták. Úgy becsülik, hogy Choquequirao-nak eddig csupán az egyharmadát ásták ki, míg a fennmaradó része rejtve van és még feltárásra vár.
 
Feltételezték, hogy Choquequirao egy vagy kettő nemzedékkel a spanyolok megérkezése előtt épült. Az egyik érv e mellett nem más, mint hogy a várost királyi birtokként építette be Topa Inca Yupanqui, az Inka Birodalom tízedik uralkodója, aki a 15. század második felében élt. Úgy beszélik, hogy Topa Inca Yupanqui-nek feltett szándéka volt egy olyan város létrehozása, amely mind fekvését, mind terveit tekintve Machu Picchu-t mintázza, amelyet a feltevések szerint apja, Pachacuti építtetett, aki egyszersmind elődje is volt. Egy másik érv azt állítja, hogy Choquequirao nagyjából akkortájt épült, amikor a Machu Picchu is, s a felépítésére valószínűleg Pachacuti adott megbízást, nem pedig utóda.
   
Miként a Machu Picchu, úgy Choquequirao is egy hegygerinc tetején terül el egy magasabb heggyel a háta mögött és egy jellegzetes alacsonyabb hegyfokkal az előterében. Ráadásul, mindkettő város rendelkezik egy alatta hömpölygő szent folyóval. Az Inka Birodalom aranykorában Choquequirao valószínűleg tartományi közigazgatási központként funkcionált és fontos kapocs szerepét töltötte be az amazóniai esőerdők és Cusco között. Már olyan feltevés is született, miszerint Choquequirao egy időszakos zarándoklati állomás lehetett a helybéli államilag támogatott szertartásos eseményekhez.
Tetején arra utaló bizonyíték található, hogy Choquequirao a kokacserje termesztésének és terjesztésének a kiemelkedő központja lehetett.
Choquequirao feltárása fényt derített az inka mérnökök szakértelmére, mivelhogy minden részletre óriási pontossággal és figyelemmel ügyeltek. Például a vízzel működő szökőkutakat azért alakították ki nagy sziklákból, hogy azok ne kophassanak el idejekorán, míg Choquequirao lakosainak gazdagságáról és hatalmáról házaik kétszárnyú ajtói tanúskodnak. Azon kívül, az ablakok alatt elhelyezett lapos pallókról úgy tartják, hogy az élelmiszerek hidegben történő tárolását szavatolták, s öntöző csatornák szállították a vizet a városlakók számára. Choquequirao legérdekesebb látványosságainak egyike, amikor leereszkedünk a főtér lépcsősorán. A terraszegyüttesen a városépítők minden egyes teraszt fehér kőből kirakott lámákkal/alpakákkal díszítettek. E művészeti alkotásnak egyik magyarázata az, hogy az állat iránt érzett tisztelet kimutatása miatt készült, mivel ezeket a jószágokat használták szállítmányozásra.
 
A Perui Nemzeti Kulturális Intézet szerint 2006-ban 6800 turista látogatta meg Choquequirao, ami több mint a duplája a 2003-ban mért adatoknak. Azonban, ez csupán alig haladja meg a Machu Picchut felkereső látogatók egy százalékát. A szerény látogatószám egyik oka az, hogy a Choquequiraoba tartó vasútvonalról azt állítják, hogy kétszer olyan nehéz megtenni, mint a Machu Picchu megközelítésére használt vasútvonal. Mindez viszont megváltozhat a jövőben, mivel a perui kormány tervei között szerepel egy sikló építése, amely mindössze 15 perc alatt viszi fel a turistákat a helyszínre. Ez a fejlesztés turisták seregeit vonzhatja a látványosságoz. Jóllehet ez sok pénzt hozhat a kormánynak, amire szüksége is van, viszont bizonyára kihatással lesz a hely nyugalmára és állag-megóvására egyaránt.
 

Forrás: http://www.ancient-origins.net/
Fordította: Száraz György a cikk eredetileg a Boldognapot.hu oldalon jelent meg