Jelenlegi hely
.
Yogyakarta III
Szerző:
Gesler György
Yogyakarta egyik legnagyszerűbb látnivalója egy teljesen váratlan és meglepetés- szerű élménnyel örvendeztetett meg. A Water Castle esetében nagyon melegen ajánlottam a Wiekipedián való nézelődést, ezúttal azonban, amiről most szeretnék lelkesen beszámolni, annak, meglepő módon nyomát sem találtam semmilyen utazási ismertetőben, vagy site-on.
![](/sites/default/files/kepek/2019/04/IMG_20190223_130715.jpg)
A Királyi Palota egy több épülete és szép gondozott parkja azért különleges élmény , mert még mindig ott lakik a muszlim Király, a keresztény felesége, két muszlim gyereke egy fiú egy lány és két keresztény gyereke egy fiú egy lány. Természetesen az az épület és az a parkrész elzárt a látogatók elöl, de nem ám kőkerítés meg szögesdrót, szóval nem félnek, gondolom hatalmuk már csak névleges. Kérdeztem , miből élnek? ...tőzsdéznek volt a válasz a tüneményes, kedves, intelligens, angolul perfekt, vezetőnőnktől. A vigyázás azért biztonságból megvan, a pénztárnál megváltott jegy mellé rögtön megkaptuk szerencsénkre ezt a türelmes /hozzám kell is!/ Királyból és Palotából nagyon felkészült asszonyt.
![](/sites/default/files/kepek/2019/04/IMG_20190223_131729.jpg)
A bejárattal szemben megfelelő rálátással, egy soha nem látott méretű és arányosan szép Pavilon fogadja a Parkba érkezőket. Fényűző, de nem hivalkodó, és a rendkívül ízléses 30-40 egyforma muranói csillár, sok-sok díszes oszlop, fehér márvány padló teszi hangulatossá és monumentális nagysága ellenére barátságossá, egy japán építész által tervezett Pavilont.
Innen néhány lépcső vezet az ünnepi fogadó épületbe, ahol a Király gyűjteményei láthatók, kisebb nagyobb vitrinekben, antikvitásos érdeklődésű lelkemnek legnagyobb örömére. Üvegek, porcelánok, szobrok, családi festmények, fegyverek, a legtöbb ízléses értékes darab és érthető okokból itt nem lehet fényképezni. Ahogy megtudtuk minden évben vannak alkalmak, amikor a Király meghívott vendégei összegyűlnek és a megfelelő eseményt, vagy annak emlékét megünnepeljék.
![](/sites/default/files/kepek/2019/04/IMG_20190221_110437%281%29.jpg)
Érdekes és nagyon szokatlan a speciális tőrök, kések nimbusza, mivel az őrök, biztonsági emberek is hordanak ilyen fegyvereket, egy nagyobb "tőr ünnepen" a fétisként tisztelt tőrt, az ünnepi menet kőrbe viszi a meghatározott útvonalon.
![](/sites/default/files/kepek/2019/04/IMG_20190223_125457.jpg)
![](/sites/default/files/kepek/2019/04/IMG_20190223_130023.jpg)
A Palota bensőséges, hangulatú kertjén átmenve, az ebédlőbe ér a látogató. Természetesen mindennapi használatról nincs szó, de bizonyára amikor vendégeket fogadnak, ebben a fehérre festett, színes porcelánokkal díszített faragott fa, intim, elegáns étkezőszalonban fognak vacsorázni.
![](/sites/default/files/kepek/2019/04/IMG_20190223_130256.jpg)
Mellette egy kisebb terem, ahol további különleges tárgyak díszelegnek, többek közt ezzel az elefánt agyarral, amit 25 évig faragott a nagypapakirálynak egy hű embere. Mielőtt kimentünk volna, még a kötelező, egész Indonéziában nagy becsben tartott, batikok megnézése is hozzátartozott a Királyi Palota meglátogatásához, ugyanis nemcsak a szokásos, a mi szemünknek kevéssé tetszetős mintákkal láttunk egy s mást, hanem a királyi műhely kizárólagosságát élvező királyi mintákat is. Sajnos azok sem tetszettek jobban, hiába a háttérben a falon függő képen pont olyan mintájút visel a Király is.
A következő állomás Vredeburg volt. Kérdeztük gyanakodva mi is lenne az, de a válasz mindig csak ennyi volt
![](/sites/default/files/kepek/2019/04/vredeburg.jpg)
VREDEBURG.
Ja hát akkor nézzük meg, le ne maradjunk valami jóról! Eredetileg és innen a neve is a hollandok által épített erődítmény volt, erőt ugyan sokat nem mutatott, azonban inkább egy kisebb iskolai campusra emlékeztetett A több épületből álló igazán gondosan, szépen rendben tartott Múzeum, tulajdonképpen egy igencsak egyszerűen, mondhatnám naiv gyermeki módon valamiféle történelmi múltat mutat be rengeteg installációval és aranyozott spiáter /gipsz/ szoborral. Néhány, nem tagadom a nevetségesség határát súrolta, ha nem lett volna tiszteletlenség és blasszfémia, bár itt sem volt senki, még megmosolyoghattam volna a legtöbb figurát.
![](/sites/default/files/kepek/2019/04/museum-vredeburg_498088747_.png)
Volt itt, hangsúlyozom, aranyszínű közkatona, aranyszínű japánok ellen harcoló szabadságharcos, aranyszínű varrógép mellett ülő nőszemély, ugyanolyan fényes arany régebbi elnök és híres repülős hős, egész alakos, szuper naturalista szobra , mintha Madame Tussaud Panoptikumában lettem volna.
![](/sites/default/files/kepek/2019/04/museum-benteng-vredeburg.jpg)
Mindehhez egyéb dokumentumok, fényképek, íratok, szerződések gondosan idő rendezetten a nem túl távoli 1945-től napjainkig.
Számomra a legmeghökkentőbb mégis az installációk voltak, amik az indonéz függetlenségi mozgalmakat és harcokat mutatták be különböző megkomponált pillanatok ábrázolásával. A 2x2x2 méteres nagy vitrin ablakkal ellátott dobozokban, mintha egy Liliputi Színház jeleneteinek pillanatképeit látnánk kiváló rendező beállításában.
Ezek a jelenetek annak , aki csak érdeklődő és nem az indonéz történelmet tanító, vagy éppen azt tanuló, bizony a negyedik-ötödik vitrin után érdeklődése lanyhul, amit aztán a tizedik után el is veszít és egyáltalán nem fontos ki integet kinek, ki lengeti kalapját és kinek, kik kötnek szerződést és kivel, kit lőnek le kik , végig lohol a hosszú folyosón, vet még egy pillantást az utolsó, ki tudja hányadik dobozba és sietve távozik.
Érdekes módon YogYakartát az egykori fővárost egyenlőre elkerülte a Távol-Kelet modernizálódása, felhőkarcolóinak és ugrásszerű átalakulásának a változása és érezhetően jól is van ez így.
Folyt. köv.