Jelenlegi hely
.
A Taklamakan sivatag halottai
Múmiák nem csak Egyiptomban léteztek. Belső Kína egyik sivatagos részében egy ismeretlen nép több ezer éves, természetes úton mumifikálódott halottainak százaira bukkantak.
Szürreális tájon éltek az emberek
A TUDÓS ELŐSZÖR AZT HITTE, KACSÁRÓL (HOAX), CSALÁSRÓL VAN SZÓ, A KÍNAIAK ÁLTAL A TURISTÁK ODAVONZÁSÁRA HAMISÍTOTT MARADVÁNYOKRÓL, ANNYIRA KÜLÖNÖSNEK ÉS NEM ODAILLŐNEK TŰNT A MÚMIÁK SZŐKE HAJA ÉS SZÍNPOMPÁS RUHÁZATA.
Mairt sokkolta, hogy valamennyi múmia europid vonásokat mutatott, és nem értette, honnan pottyantak Ázsia szívébe ezek a semmilyen manapság ott élő népcsoporttal rokonságot nem mutató emberek. Már-már arra kezdett gyanakodni, hogy ufók maradványaira bukkant, de természetesen egy tudós nem juthat ilyen valóságtól elrugaszkodott következtetésre. Ezért arra gondolt, hogy a mumifikálódott emberek indoeurópai nyelvet beszélő, valahonnan Európából, lóháton érkező népek voltak.
A Tarim-folyó medencéje a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Tartomány területén fekszik, valamikor erre húzódott a selyemút. Ezen a vidéken az utóbbi évtizedekben több száz mumifikálódott holttestet találtak körülbelül Krisztus előtt 1800-ból.
A TETEMEK A KÜLÖNLEGESEN SZÁRAZ ÉS HIDEG ÉGHAJLATNAK KÖSZÖNHETŐEN BALZSAMOZÁS NÉLKÜL, TERMÉSZETES ÚTON MUMIFIKÁLÓDTAK.
A közelmúltban Christina Warinner, a Harvard Egyetem antropológusa vezetésével nemzetközi tudóscsoport végzett a területen ásatásokat. Warinner kiemelte, hogy szinte valamennyi tetem szőke vagy gesztenyebarna hajú, a legtöbb férfinak sűrű szakálla van, és néhányan hosszú orrban végződő álarcot viseltek. Az egyik múmia, a világhírű loulani szépség színpompás, nemezből és gyapjúból készült ruházatot viselt, továbbá fehér gyapjúsapkát.
Mármost a múmiák eredetére három, egymástól eltérő elmélet létezett.
Az első szerint ezek az emberek Szibéria déli részéről származó pásztorok voltak, a másik két hipotézis pedig Közép-Ázsia hegységeiből, illetve a mai Afganisztán oázisaiból érkező földműveseket említ.
Christa Warinner és csapata viszont úgy véli, hogy egyik elmélet sem bizonyítható.
A HARVARD EGYETEM KUTATÓI TIZENHÁROM MÚMIA DNS-ÉT ANALIZÁLTÁK, ÉS AZ EREDMÉNYEK AZT MUTATJÁK, HOGY EZ A NÉP LEGALÁBB KILENCEZER ÉVVEL EZELŐTT ÉRKEZETT A TARIM-MEDENCÉBE.
A 3800 éves Hsziao-ho hercegnője a legöregebb Tarim-múmia
Az eltelt időben senkivel sem keveredő populációról, a régió őslakosairól beszélünk.
Érdekes módon azonban, bár genetikailag teljesen elszigetelt nép volt, kulturálisan abszolút kozmopolitának tekinthető. Az itteni lakosok búzát, árpát és kölest termesztettek, amelyek olyan növények, amelyek a Közel-Keletről vagy Kína északi vidékeiről származnak. Továbbá egyfajta kefirt is erjesztettek. Ez a technika viszont Szibériából, az ottani nomád pásztornépektől ered. A halottaikat pedig efedraágakkal – magyarul csikófark – együtt temették el; ez a növény Közép-Ázsia oázisaiban honos, ahol gyógyszernek használják. A Tarim-medence szőke, hosszú orrú őslakosai élénk kereskedelmet folytattak a környező népekkel.
A sivatagon keresztül vezetett az ősi selyemút
Meglepett bennünket a tény, hogy genetikailag teljesen elszigetelt, senkivel sem keveredő népcsoport lakta a Tarim-medencét, amely azonban nagyon is élénk kulturális interakciót folytatott a szomszédos törzsekkel – mondta Warinner. – Egyelőre még nem világos, miért éltek szigorú genetikai elszigeteltségben, miközben előszeretettel adaptáltak kívülről behozott technológiákat. Talán ez a nagyfokú alkalmazkodóképesség a magyarázata annak, hogy sikeresen belakták a Tarim-medence oázisait.
Forrás: El Pais
Vár a Costa del Sol