Jelenlegi hely
.
Nesze neked felmelegedés, új jégkorszak jöhet?
A globális felmelegedéssel homlokegyenest ellenkező megfigyelést közölt a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent közlemény
Megint szörnyen fagyos hellyé válhat a Föld
Megmagyarázatlan jelenség váltotta ki a hosszú lehűléseket
Nagyjából 1 millió éve jelentős átalakulás történt bolygónk klímájában: az éghajlat egyszeriben másképp kezdett reagálni a Nap körüli pályánkban beálló változásokra. A nagyszabású klimatikus átrendeződést közép-pleisztocén átmenetnek, MPT-nek nevezik. Ez előtt a klimatikus változás előtt a hidegebb és melegebb időszakok 41 ezer éves periódusidővel váltakoztak.
Az MPT-t követően azonban a glaciálisok (Az eljegesedésekre jellemző a hidegebb és melegebb korszakok periodikus váltakozása) valamiért intenzívebbé váltak, olyannyira, hogy a lehűlés nyomán kialakuló jégtakaró akár 100 ezer évig is fennmaradhatott az északi féltekén. Ekkor állt be a jégkorszakoknak az az új periodikus ritmusa, amely egészen a történelmi időkig érvényben volt.
Az egyik felmerülő lehetséges magyarázat az ún. Milankovitch-ciklusokkal függ össze. A Milankovitch-jelenséget az okozza, hogy a Föld Nap körüli pályája és orientációja ciklikusan változik, ami befolyásolja a bolygónk által elnyelt napenergia mennyiségét.
A szakma egyetért abban, hogy évmilliókig ez a jelenség volt a hidegebb és melegebb időszakok váltakozásának hajtórugója. Azonban a kutatások kimutatták, hogy egymillió évvel ezelőtt semmilyen lényeges törés nem következett be a Milankovitch-ciklusokban, ezért az MPT hátterében valami másnak kellett állnia.
Az MPT-vel egyidőben a földfelszíni hőt újraelosztó óceáni áramlatok rendszere jelentősen meggyengült. Ez a rendszer, amely az Atlanti-óceánon keresztül hőt szállít észak felé.
A kutatók a déli és északi atlanti-óceáni tengerfenékről fúrással kiemelt kőzethengereket elemeztek. A mintákat olyan helyekről vették, ahol az ősi mélységi vízáramok elhaladtukban kémiai nyomokat hagytak maguk után.
„Azt találtuk, hogy az észak-atlanti régió közvetlenül az áramlási rendszer összeomlása előtt nagyon másképp viselkedett, mint a medence többi része" – mondta el Maayan Yehudai, aki a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földtani Obszervatóriumának doktoranduszaként vett részt a munkában.
Az óceáni áramlásrendszer összeomlása előtt az északi félteke jégpáncélja elkezdett erősebben kapaszkodni az alatta húzódó kőzetágyhoz.
ETTŐL A GLECCSEREK VASTAGABBRA HÍZTAK, MINT KORÁBBAN,
Ettől hízhatott extrém nagyra az északi jégtakaró
A mostani eredmények megerősíteni látszanak azt a hosszú ideje vitatott feltevést, miszerint a korábbi jégkorszakok fokozatosan lehántották a csúszós kontinentális talajokat, így a jégtakarónak módja volt a régebbi és keményebb kristályos kőzetágyhoz tapadni, ami erősebben megtartotta, így a jégpáncél vastagabbra és stabilabbra nőhetett. Az adatok arra mutatnak, hogy ez a növekedés és stabilizáció átformálta a teljes földgolyó éghajlatát.
EZ VOLT A FÖLDTÖRTÉNET EGYIK LEGJELENTŐSEBB ÉGHAJLATI ÁTMENETE, MÉGSEM ÉRTJÜK KELLŐKÉPPEN A MIÉRTJÉT ÉS MIKÉNTJÉT.– szögezte le Yehudai.
Felfedezésünk az északi féltekét jelöli meg a változás kiindulópontjának, egész pontosan az ott kifejlődött jégtakarót, amely a földi klímát a ma is megfigyelhető mintázat irányába terelte. Munkánk tehát fontos lépés a lehűlés okainak feltárása felé, és hangsúlyozza az észak-atlanti régió és az ottani óceáni áramlások jelentőségét a jelenlegi és jövőbeni klímaváltozásban." - írja az origo