A spanyol világbirodalom felemelkedése és leépülése

Spanyolország felemelkedése és virágkora, Kasztíliai Izabella ( 1453 - 1504 ) és Aragóniai Ferdinánd ( 1454 - 1516 ) házasságával kezdődött, hanyatlásának kezdődő korszakát II. Fülöp 1598 -ban bekövetkezett halálával lehetne datálni.

 

A frigyre a két nagy formátumú hispán uralkodó között 1469 -ben került sor, amikor az Ibériai - félszigeten még öt állam létezett: Kasztília, Aragónia, a mohamedán Granada, északon Navarra, valamint az 1386 -óta teljesen független Portugália. A történelmi esküvő után csak Portugália maradt önálló, a többi állam a két uralkodó fennhatósága alá került. 

Ferdinánd és Izabella

A mórok több évszázados uralmának a reconquista (visszahódítás) sikere vetett véget.  1492-ben Granada megadta magát, így a katolikus királyok, Ferdinánd és Izabella kezébe került egész Hispánia.
"Egy ország egy vallás" volt a céljuk, és apránként elüldözték a gazdaság fontos szereplőit a muszlim iparosokat, parasztokat, kereskedelemben és  pénzügyekben jártas zsidókat. 
Létrehozták az inkvizíciót, a hitnyomozó törvényszéket, amely a katolikus vallást volt hivatott védeni. 

A katolikus királyok után V. Károly következett a trónon, akit 1556-ban fia, II. Fülöp követett. Fülöp a hatalom isteni eredetében hitt és abban, hogy Isten azért küldte erre a világra, hogy birodalma felett egyszemélyben rendelkezzen.
A túlzottan is hitbuzgó Fülöp tovább erősítette az Inkvizíció hatalmát, egyben arra is használta, hogy a másként gondolkodó, belső ellenségnek tekintett nemesektől megszabaduljon.

Egyes adatok szerint 1540 - 1700 között az inkvizíció törvényszéke több mint 49 ezer személyt ítélt el  "judaizálásért", "lutheránus hitéért", "muzulmánokat", és egyéb eretnekséggel vádolt  embereket.

Spanyolország a 16. század második felére ott maradt a főként városokban dolgozó moriszkó kézművesek, zsidó kereskedők, és a mezőgazdasághoz értő muszlim parasztok nélkül. (A kertészkedésnek, földművelésnek, egyéb paraszti munkáknak  komoly hagyománya volt a mór fennhatóság idején.)  A hiányzó termékeket külföldről pótolták Amerika kifosztásából származó gazdagságból.  Az iparosok és földművesek hiányában vidéken a nagy szaktudást nem igénylő juh tartás került előtérbe.  A juhokat külföldre eladták, a gyapjút ott dolgozták fel, a spanyol feldolgozóipar elmaradt az angol, francia és a havasalföldi ipartól.

A lassan ipari válsággá fajuló helyzetet a XVI. századi "árforradalom" tetőzte be.  Sevillába az Újvilágból beáramló óriási nemesfémmennyiség következtében az árak szintje Spanyolországban magasabb lett az ugyancsak emelkedő európai áraknál.

Összefoglalva Spanyolország 1550 -ben kezdődő, és 1600 -ban tetőző gazdasági hanyatlásának négy kulcsfontosságú összetevője volt, melyek mindegyike visszavezetett a megújulni nem képes bigott, és abszolutista hatalmi rendszer irányítási hibáira. Az első hiba a nem megfelelő mezőgazdasági politika volt, mely csupán egyetlen ágazatra összpontosult. A második, ezzel összefüggő problémának a feldolgozóipar teljes leépülése tekinthető, melyben jelentős szerepe volt egyrészt a városi polgárság és a mórok elüldözésének, másrészt a földet hatalmi jelképnek tekintő főnemesség maradi hozzáállásának. 

A harmadik válság ok az inproduktív pénzfelhasználás volt, melynek során a hatalmas világbirodalom, és a Hispán tartományok kincseit és adóit Fülöp nagylétszámú bürökratikus hivatalnok rétegének fizetéseire, illetve Európa legnagyobb hadseregének fenntartására költötték.

Végül negyedik problémakörként az Újvilág kihasználatlan lehetőségei emelhetőek ki, hiszen a spanyol gyarmatosítók csupán kifosztani akarták tengerentúli birtokaikat a kereskedni nem akartak velük.