Inka legenda az óriásokról, ami lehet, nem csak legenda

A dél-amerikai kultúrák az európaiak tudatában a "futottak még" kategóriába tartoznak. Pedig  méltánytalanul vannak hátérbe szorítva, mert legendáik ismeretlen ősi kultúrákról tanúskodnak.

A mai Ecuador területén az 1500-as években javában virágzott a több évszázados inka kultúra. A spanyol hódítás következtében 40-50 év alatt gyakorlatilag meszűnt ez a hatalmas birodalom. Kultúráját a kereszténység erőszakos terjesztésével megtörték, hagyományait a kereszténységgel összegyeztethetelennek találták, és az uralmuk alá került területeken igyekezetek eltörölni az "istentelen" régi szokásokat, 

Azért akadt egy fiatal spanyol, Cieza de León (1520-1544), aki érdeklődést mutatott az ősi kultúra iránt. Hogy mi hajtotta érdeklődését, hírnév szerzése, vagy írói hajlam, nem tudjuk, de halála előtt egy évvel Sevillaban közreadott egy kiadványt, melyben megírta ismereteit az Újvilág általa bejárt részéről.. (Crónicas del Perú)

Amikor a konkvisztádorok 1543-ban összetalálkoztak az ecuadori Guayaquilben élő őslakosokkal ott volt koztük Cieza de León is aki érdeklődéssel hallgatta a helyiek történeteit. Ekkor hallott egy olyan óriásokból álló törzsről, akik hajdanán benépesítették a vidékét. Történetük szerint ezeket az óriásokat égi tűz pusztította el.

Erről fő művében, Peru történetében tesz említést.

A spanyolok eleinte szórakoztatónak találták és mesének tartották a történetet. Kézenfekvő volt számukra, hogy a helybéliek a figyelem felkeltésére fabrikáltak. Azonban később megváltozott a hozzáállásuk. Az indiánok nagyon meggyőzők voltak, s talán még egy érv szólt amellett, hogy ne minősítsék az óriástermetű emberekről szóló elbeszélést egyszerű agyszüleményként.

Az elbeszélésben szereplő helyen a spanyolok furcsa, nagy ősi csontokat és sziklákon lévő különös jeleket fedeztek fel, és ebből sejtették, hogy valamilyen figyelemre méltó dologra került sor ezen a területen a távoli múltban.

Juan de Olmos, Puerta Viejo hadnagy a mai Ecuadornak megfelelő terület kormányzója, ásatásokat rendelt el abban a völgyben, ahol az indiánok beszámolói szerint az óriásokat legyilkolták.

Innen tudható, hogy a lelőhelyen nagy bordákat, különféle csontokat és fogakat fedeztek fel. Nem ismeretes, hogy ezek valóban ősi óriások maradványai voltak-e vagy sem, viszont a spanyolok villámcsapások nyomaira lettek figyelmesek a sziklákon.

Pedro Cieza de Leon igy adott hírt a guayaquili óriásokról. 

„Az őslakosok az elődjeiken keresztül értesültek róla, akik pedig még korábbról tudták, hogy az óriások a tengeren keresztül nádtutajokon érkeztek. Voltak olyanok köztük, akiknek a magassága térdtől lefele egy átlagos, normál méretű férfi magasságát tette ki,  a végtagjaik a testükhöz képest arányosak, de deformáltak, – azonban szörnyű volt a fejükre nézni, melyek hatalmasok voltak a vállaikra omló hajjal együtt.”

Írásából azt is megtudjuk, hogy ezek a hatalmas emberek állatbőrbe öltöztek, nem viseltek szakállt és nők nélkül jöttek.
Az elbeszélés szerint az óriási emberek egy falut építettek, vadásztak, de nem tudtak maguknak asszonyokat keríteni, mert a helybéli nők közül egy sem illett hozzájuk.
Gyakoriak voltak a konfliktusok az indiánok és az óriások között, de az őslakosok féltek eme nagy idegenek megrohamozásától. Később történt valami, ami véget vetett az indiánok rémálmának. Cieza írja, hogy az őslakosok által az utókorra hagyott beszámoló szerint egy angyal szállt alá az égből hatalmas tűzzel és legyilkolta az óriásokat.

Vajon kik lehettek ezek az enberek, akikről a guayaquili őslakosok beszéltek?

Azt tudjuk, hogy a vikingek látogatták Amerikát és ez a leírás emlékeztet a skandináv felfedezőkre, azonban semmilyen feljegyzés nincs arról, hogy a vikingek valaha is jártak volna Ecuadorban.

Érdekes, hogy a Mississippiben élő csoktó indiánoknak van olyan legendájuk, amely arról szól, hogy őseik miként bukkantak fel a Nanih Waiya Barlang Moundból, ahol az indiánok vörös és szőke hajú, fehér bőrű óriásokkal találkoztak

Ezek a hatalmas emberek vastag bőrbe öltöztek és olyan fegyvereket hordtak, mint amilyen a „fejsze és a kemény bunkósbot”. Ez majdnem úgy hangzik, mintha a csoktók a tengeren túlról érkezett óriásokkal találkoztak volna.

Vajon a guayaguili és a mississippi indiánokat szerencsétlenségükre ugyanazzal a tengeren túlról érkezett óriási emberekből álló fajjal hozta össze a sors?

Ilyenkor az jut az eszembe, mennyi történet, mennyi legenda veszhetett el a spanyol hódítás idején. Milyen jó lenne ismerni a hiányzó történeteket, hiszen a legendák sokszor valóságon alapulnak. Talán Dél-Amerika történetét gazdagítaná, ha ismernénk a hiányzó mondákat, és sikerülne fellelni azok valóság alapját.

P.R.

Források:
http://www.ancientpages.com/2017/12/12/ancient-giants-in-ecuador-were-killed-by-fire-from-the-sky-indian-legends-reveal/
http://boldognapot.hu/blog/osi-oriasok-eletet-oltotta-ki-ecuadorban-az-egi-tuz-az-indian-legendak-szerint/