Genalguacil bekerült Spanyolország legszebb és legkülönlegesebb falvai közé

Spanyolországban más a falu fogalma, mint Magyarországon. Itt falunak (pueblo) hívják a városias beépításű, de viszonylag kevés lakssal rendelkező településeket. Persze vannak kivételek ahol a régi falu mára már egy kisvárost megszégyenítő lakossággal rendelkezik, de ezek a kivételek csak a szabályt erősítik. (Ilyen Mijas pueblo (ófalu) ahol ma már több mint 10 ezren élnek)

Andalúzia Spanyolország legdélebbi provinciája, ahol számos régi falu létezik. Ezek közül az egyik, a 600 lakosú Genalguacil (ejtsd: Henalguszil), ami amellett, hogy hegyek között lévő festői városka, különleges hagyományokat ápol.

Genalguacil türténelme.
Mint az andalúz települések többségében, a mór időszakban (711-1492) jelentős muszlim népesség élt ezen a vidéken. A falu megalapításának pontos időpontjáról nincsenek adatok, de 1000 körül, már említik nevét a feljegyzések.  A mór lakosság az évszázadok alatt hazájának érezte ezt a területet. Itt születtek, itt éltek szüleik, nagyszüleik sőt a dédszüleik felmenői is. 
A keresztény csapatok 1470 után foglalták el a területet, majd Granada 1492-es kapitulálása után megkezdődött a mór  lakosság  módszeres elúzése.
Ez persze nem tetszett az itt élő móroknak, akiket megkereszteltek, de a keresztény uralom alatt a társadalom másodrendű tagjaivá váltak. 1500-ban fellázadtak, de a fekelést leverték. 
A falut a megmaradt moroszkók (megkeresztelt mór parasztok) tovább lakták de 1570-ben az újabb elnyomó rendelkezések hatására megint fellázadtak. A spanyol csapatok erőfölényben voltak, a lázadást elfojtották, a moriszkókat kitelepítették. Északról keresztény spanyolokat telepítettek a régi lakosok helyére, és onnak kezdve a mai napig lényeges változás nem történt.
Dióhéjban ennyi 

Ebben a városkában nem a csak a környezet és az épületek szépek, hanem a városvezetés különös ötlete is növeli a turisták számát. Minden év augusztusában művészeket várnak a világ bármely részéből, akik a vendéglátásárt cserébe az itt készített alkotásaikat a városnak adományozzák, amik az utcákon, tereken a lakók gondozásában vannak.  Így jött létre a világ egyetlen lakott szabadtéri múzeuma.


Az alkotók igyekeznek a környezethez illő szobrokat létrehozni, amik a későbbiek folyamán jellegzetes utaképpé válnak. Az egyik ilyen közkedvelt szobor, Anya gyermekével, ahol fiatal párok találkoznak, és egészséges utódokat remélve betérnek imádkozni a közeli templomba.Ez szobor látogatás már-már hagyománnyá vált.
  Az egyik házfal látványos dekorációt kapott. A ház úrnője csendre inti a látogatókat, emélekeztetve őket : " Ez a szieszta órája"
Megéri a fáradságot, a városkában szinte minden utcában meglep minket valamilyen művészi alkotás.