Szellemek? Ufók? Esetleg valami más? Senki sem tudja a választ…Egy biztos: a nyugat-angliai Clapham-erdő mítosza sokak fantáziáját megmozgatja

Ismeretlen holttestek, szétszabdalt állatok és számtalan egyéb hátborzongató jelenések színhelye az angliai Clapham-erdő. Földöntúli fényekről, földönkívüliekről szóló látomások és mágikus erők jelenlétéről írásos feljegyzések születtek, de logikus magyarázat nincs.

A rejtélyes Clapham-erdő Angliában, Sussex megye nyugati részén terül el, de az ott élők óriási többsége nemhogy természetjárásra nem tartja vonzónak, hanem szó szerint irtózik még a neve felemlítéstől is, és messze elkerüli. Ebben az erdőben számtalan hátborzongató jelét találták annak, hogy valóban történik valami rémisztő a fák között, csak azt nem tudják még, hogy mi.

Megmagyarázhatatlan erők

Az erdő rejtélye először az 1960-as években került az érdeklődés középpontjába, amikor többen is beszámoltak a sűrűjéből felvillanó szokatlan fényekről, amelyeket akkor még földönkívülieknek tulajdonítottak. Olykor foltokban szürke ködöket láttak megelevenedni közvetlenül az erdei utak felett, melyek éppen olyan gyorsan el is tűntek, mint ahogy megjelentek. Mások viszont azt mesélték, az erdőhöz közeledve érezhető, láthatatlan erő nyomja be őket a fák közé, sőt olyanok is voltak, akiket ettől erős hányinger fogott el. Többen arról számoltak be, hogy látták, amint a fák közötti ösvényen egyik percről a másikra hátborzongató, szürke köd jelenik meg foltokban, mások pedig úgy érezték, hogy valaki követi őket a fák között, de hiába figyeltek, senkit sem láttak. A fényekre, az émelygésre és a ködre még lett is volna magyarázat, hiszen a sokadik rejtélyes eset után szakemberek Geiger-számlálóval vizsgálták át a terepet, sugárzást mértek, csakhogy ez alapos meglepetés volt számukra, hiszen a Clapham talaja erősen meszes, aminek viszont normális esetben rendkívül alacsony, szinte elhanyagolható a sugárzása.

Halottak és eltűnések

A furcsa észlelések mellett azonban hamarosan morbid események sorozata rémisztette el az erdőnek a közeléből is a környéken élőket. Az 1970-es, 1980-as években egymást érték a hatósághoz érkező bejelentések állatok eltűnéséről, sőt az erdőben, elszaporodtak a halálesetek is. Elsőként 1972-ben a 46 éves, kitűnő egészségi állapotnak örvendő, volt haditengerész tűnt el túrázás közben, majd került elő fél évvel később, holtan. Testére egy bokorban találtak rá. 1975 augusztusában egy nyugdíjas holtteste került elő három héttel az eltűnése után, őt 1978-ban a korábbi tiszteletes követte, akinek mindenszentek estéjén veszett nyoma, miközben hazafelé tartott. Csak három évvel később találták meg a maradványait, a fák között. Az utolsó emberi áldozat egy 37 éves hajléktalan, skizofrén nő, bizonyos Jillian Matthews: eltűnését követően hat héttel bukkantak rá az erdőben – mint kiderült, megerőszakolták és megfojtották. Az ő halála azonban az egyetlen a sok közül, amire magyarázat volt, a többiek esetében semmilyen vizsgálat nem derítette ki az elmúlás okát. Ezt követően kezdtek cikkezni a brit lapok a rejtélyes erdőről, s az ügyben megszólaltak a legkülönfélébb szakértők is, de elfogadható megfejtéssel senki sem állt elő.

Démoni kapcsolat

A különös esetek három író, Toyne Newton, Charles Walker és Alan Brown figyelmét is felkeltették, akik A démoni kapcsolat című könyvükkel váltak világhírűvé, s a Clapham-erdő történései kapcsán alapos nyomozásba kezdtek. Ők végül arra a következtetésre jutottak, hogy az erdőt vélhetően egy sátánista szekta vette birtokába, akik magukat Hecate barátainak nevezik, és az amúgy tényleg sejtelmes látványt nyújtó erdőt rituális szertartásaikhoz használják. Ugyan bizonyítékot erre nem találtak, de a könyv 1987-es megjelenését követően mintha elvágták volna az események fonalát: megszűntek az eltűnések, a jelenések, és bár az erdő továbbra sem volt közkedvelt kirándulóhely, furcsa fényekről, erőkről és ködről sem meséltek a helyiek – egészen 1996-ig.

Mégis emberek tették?

Abban az évben ugyanis egy Hecate-szektatag kapcsolatba lépett az írókkal, és elmesélte nekik, hogy valóban a szekta volt felelős a rituálisan megkínzott és megölt áldozatokért. A férfi azt is elmondta, hogy a sátánista csoport még legalább egy évtizedig kívánja használni a helyet, mielőtt újat keres magának. Charles találkozásai során az is kirajzolódott, hogy vélhetően magas rangú személyek is érintettek voltak a szekta tevékenységeiben, ami azt is megmagyarázza, hogy miért nem gyanúsítottak senkit hosszú éveken át a gyilkosságokkal, és miért nem avatkoztak be a hatóságok akkor sem, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy valami zajlik az erdőben. Arra azonban neki sem volt magyarázata, hogy az orvosszakértők miért nem jöttek rá az áldozatok halálának okára.

Okkult szertartások

A férfi az egyik írónak megmutatta azt a helyet is, amely az otthonául szolgál az erődben. A fákból tákolt építményben két helyiség volt található, akkorák, melyekben két-három ember kényelmesen elfér. A meditatív hangulatot árasztó építmény belsejében azonban volt valami rémisztő, megmagyarázhatatlan, valami, ami azt sugallta, hogy a hely – amely otthont ad az okkult szertartásoknak – használói nemcsak a fekete mágia alapos ismerői, hanem akár paranormális képességekkel is rendelkező személyek lehetnek. Az 1996-os találkozás után viszont ismét megszaporodtak az eltűnések, az ufóészlelések és a sejtelmes erőkről szóló beszámolók a környéken. Ráadásul időről időre olyan, az okkult tudományokat gyakorlók által használt eszközökre, gyertyákra, tűzrakó helyekre bukkantak, melyek egyértelműen arról árulkodnak, hogy valakik továbbra is működnek a sötét Clapham-erdő mélyén.
Csakhogy emberre és emberi életre utaló nyomokra nem találtak. Pedig a rendőrök több alkalommal is – néha rajtaütésszerűen – alaposan átvizsgálták a terepet. Ezek után nem csoda, hogy a ti­tok korábbi megfejtőinek a Clapham környékén élők már nem hisznek, a földöntúli erők létezésében viszont igen. 

Forrás: borsonline