Kőarc

Amikor először jártam Antequerában, az autópályáról a városba vezető útról nem látszott, csak visszafelé tünt fel ezen az úton ez a különös hegy, amely egy hanyat fekvő ember fejére emlékeztet.

Ehez a hegyhez sok történet kapcsoloódik, de talán a legismertebb  egy szomorú szerelem története.

Szerelem, amelynek emlékét ez a hegy őrzi.

Van egy hely Antequerában (Málaga tartomány), ahol a fény és az árnyék találkozása nem csupán látvány, hanem történet. Amikor a napkorong lassan lefelé bukik, az esti fény átszűrődik a barokk tornyokon és ódon falakon – ilyenkor a Peña de los Enamorados sziklájának orma egy alvó arc kontúrját idézi, mintha az idő maga állna meg egy lélegzetnyi pillanatra.

Ez a kőszikla nem csupán geológiai forma – ez egy történet emléke is, amelyben a szerelem és a történelem összefonódik.

Egy legenda, amely túléli a századokat

A helyiek szájról szájra adják azt a történetet, mely szerint a granadai nemes Tazgona és a kastíliai lovag Don Tello de Aguilar egymásba szeretett a keresztény és mór héborúk idején. Ellentétes oldalon álltak, más-más hitet és jövőt képviseltek – mégis a sors, a szenvedély és a vonzalom legendává tette szerelmüket. A keresztény közösség nem fogadhatta be a muszlim lányt, a mórok közt pedig nem volt jövője a keresztény lovagnak.

Végül együtt menekültek fel erre a hegyre, és mivel a világ nem adott nekik helyet, ahol boldogan élhetnének, a végtelenséget választották a különválás helyett. Egymást átölelve vetették le magukat a mélységbe. 
Állítólag ekkor vette fel a hegy a ma ismert formáját – egy alvó ember arcvonásait.