Hogyan tették tönkre a Viktória-tó élővilágát

A viktória-tó akkora, mint háromnegyed Magyarország, hossza 334 kilométer, szélessége 240 kilométer, területe 69 482 négyzetkilométer. Mélysége 40-84 méter. A tóban 3000 sziget található. Három ország határolja, Uganda, Tanzánia és Kenya között a tavat átszelő hajó- és kompközlekedés igen jelentős.
 

Nílusi sügér. Nagyméretű, sügérszerű ragadozó. Nem agresszív, ami nem fér bele a szájába, azt nem támadja meg. Általában a helyi tápláléklánc csúcsán áll, halakat fogyaszt, beleértve a saját fajtársait is, de emellett rákokat, rovarokat is esznek, a fiatal példányok planktont szűrögetnek. Igazi szörnyeteg, hossza közel két méter, elérheti a 200 kg-os tömeget is. Hivatalos rekordmérete 176 kg, de egy Viktória-tavi példányról állítják, hogy 251 cm hosszú és 232 kilogrammos volt.

A legnagyobb ragadozó a Viktória-tóban. Szinte minden más halat megeszik. És a többi hal mérete a tóban nem nagyobb a nílusi sügér szájánál. Ez a hal okozta a világom gerincesek eddigi legnagyobb tömeges pusztulását. De hogyan került a tóba?

A történet ötven évvel ezelőtt kezdődött. A Viktória-tóban csak kisméretű halak éltek, nem voltak igazán jók élelmiszernek. Kifogásuk a halászoknak sok vesződséggel járt, de a kis halak húsa kevés. Jó ötletnek tűnt idehozni a nagyobb súlyú  és ízletesebb nílusi sügért.  Azonban senki sem ismerte az új jövevény étvágyát.

Az 1970-es és 1980-as években a halászok nem győzték befogni a hatalmas halakat. Nagy volt a boldogság. Elképesztő és szinte elképzelhetetlen mennyiségben fogták. A lakosságot ellátták a hal húsával, de ez lett Uganda első számú exportterméke is, még a kávét is megelőzve. Óriásihatása volt a környék gazdaságára.

De amikor egy hal ekkorára nő, egyszerűen feleszi a környezetét. Minden felzabált maga körül.  A Viktória-tó a zoológusok között arról ismert, hogy az evolúció során 400-800 olyan halfaj alakult ki, amely csak itt található meg. A Nílusi sügér csaknem a felét elpusztította ezeknek a fajoknak.  A kilencvenes évekre a nílusi sügér annyi halfajt végzett ki, hogy a térség halászata visszaesett. Jelenleg annyira domináns a hal jelenléte a tóban, hogy mást szinte már nem is fognak.

Ezen a vidéken a húsfogyasztás 50 százalékát a halhús teszi ki, ezért nagyon fontos a fenntartható halászat. De a tóban az egész ökoszisztéma drámaian megváltozott. A kis halak eltűnésével eltűnt a sügérek fő tápláléka is, ezért a sügérek száma is csökkent. Mi lesz, ha tovább hanyatlik a nílusi sügér halászata. Milliók élete és megélhetése forog kockán.

A Viktória-tó egy olyan evolúciós kincs volt, amit nem lett volna szabad hagyni elpusztulni. Most azon dolgoznak, hogy a fajokat megmentsék a kihalástól. A tóban próbálnak olyan területeket kialakítani, ahol a kis halak megbújhatnak a sügér elől.  A Viktória-tóban új egyensúlyi állapotot kell kialakítani.

Rádióadókkal láttak el sügéreket, hogy követni tudják életüket. Kiderült, hogy méretükhöz képest viszonylag kis területen élnek. Akár hatvan méteres mélységig is otthon érzik magukat. Felismertek egy fontos tényt is: a sügér a hűvösebb oxigénben gazdagabb vizet kedveli.  A tudósok és kutatók a kihalófélben lévő fajok túlélőit keresik az alacsonyabb vizű, növényzettel benőtt, melegebb, ezért oxigénben szegényebb vízben. Ide nem jutnak el a nagyméretű halak.

Bizonytalan, hogy sikerül-e az egyensúlyt kialakítani, vagy hogy visszatér-e a halászat aranykora. Az egyensúly visszaállása azonban hosszú idő.  

Forrás: Toochee