Egészségügy spanyol-magyar 0:1 II. Rész

Egészségügy spanyol-magyar 0:1 

II. Rész

    Nagy örömmel és várakozással indultam útnak, hogy a megadott helyre a megadott időben megérkezzek és végre karomról lekerüljön az a nem kis pont és kerüljön nagy pont az ügy végére! Sejtettem a késő délutáni harmadik pontról az időről, hogy jókor leszek és mikor megérkeztem, rögtön láttam, hogy jó helyen is.

Ugyanis a régi korházat körülkerítették, bezárták és mellé végre felépítették a vadiúj , modern csodaépületet, amiben a tökéletes irányításnak köszönhetően azonnal, egyetlen kérdezés nélkül megtaláltam amit kerestem. A váróban egy lélek sem volt, néma csend fogadott és a három négy consultans nevű csukott ajtó közt örömmel állapítottam meg, ott van az ötös is. Kis idő múlva feltárult az ajtó és a kilépő kuncsaft / valószínű beteg, mert az orrán egy nagy kötést viselt/ szomorúan intett , hogy menjek be, szerintem arra gondolt , na szegény ez is kap valami hasonlót. De sajnos én mást kaptam!

   Belépve a rendelőbe feltűnt a takarékos helykihasználás , mint építészetileg , mint berendezésileg. Az ajtó mellett egy férfi ült a sarokba szorítva, háttal az ajtónak, előttte asztal, képernyő stb, vele derékszögben szorosan rátolva egy asztal rajta is képernyő stb, mögötte  egy tudálékos arcú leányka a szoba közepe felé fordulva épp a belépőre, énrám nézve.

    Egy kissé bizonytalanul éreztem magam, ki tudja ki itt az orvos , ki itt nem az, szóval eldobtam csak úgy általánosan egy elegáns, vidám Buanos Tardes-t, az Hola ide nem illett volna,az a másik meg mindenkinek tetszhet akár orvos akár más. A dilemmámat hamar megoldotta a szigorú tekintetű leányka, mert hellyel kínált vele szemben. A férfinek oldalazva leültem , elővettem legkedvesebb arcélemet, így legalább az se maradt ki semmi jóból, közben persze sikerült megtudnom ki is itt a doktor! Jó-Jó, de akkor az a hallgatag, zsíros arcú, de nem zsíros, csak zselés copfos hajú, egyébként jóképű fickó ki lehet. Ha állt volna egy lapos dobozzal a kezében könnyen jól mutatott volna, mint Pizzafutár, aki meghozta a doktornéni vacsoráját. Hát így voltunk meglehetősen szűkösen hármasban.

    Alighogy kedélyesen, mosolyogva elhelyezkedtem, ijedten láttam, hogy itt nem lehet jópofizni, a szigorú leányka , ahogy kutató szemét a képernyőről rám irányította, kissé barátságtalan hangon megkérdezte, kenem a fejemet azzal a "varázskrémmel" amit egy éve felírtak nekem? Mondom nem , mert nem használt! Erre még barátságtalanabb lett! Én meg épp ellenkezőleg, majdnem elmentem a puszikedvességig és mondtam nem ezért jöttem, a karomon a csúfságot szeretném eltüntettetni az áldásos közreműködésükkel. Úgy látszott megértette mit szeretnék és mit ad Isten elővesz egy hasonló méretes nagyítót, mint a körzeti kollegina orvoska, kikászálódik az asztal mögül és nagy műgonddal jól megvizsgálja a csúfságot a karomon!
 

Hümmögve visszazsúfolódik a falhoz és szigorúan előjön megint a fejkenegetéssel! ...és akkor eltűnik?... ha nem majd leoperálják-mondja. ...és az mikorra várható? FEW MOUNTH! Mondta nagy közömbösen.

    Több sem kellett, hogy kezdeti barátkozni próbáló jókedvem, mosoly nélküli, mogorva öregember viselkedésére váltson! Szótlanul megvártam , amig gondosan megírja az ambuláns lapomat és itt jött be a képbe a pizzás, mert ö vette ki a nyomtatóból, aláíratta a

doktorkával, átadta nekem , én pedig egy rosszkedvű Adios-szal vissza se nézve elsiettem.

    Még ott a váróban írtam egy SMS-t az én tizenöt éve ismert és nagyra becsült, pesti sebészemnek, hogy bajban vagyok! Azonnal válaszolt és a legnagyobb meglepetésemre három nap múlva fogadott is ! Repestem és repültem is haza örömömben!

 

Folyt. köv.