Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének, Rudolf főhercegnek 1889.január 30-i, öngyilkosságként tálalt halála 126 éve ad okot a találgatásokra, összeesküvés elméletekre.

 

Összeesküvés elméleteknek azokat a teóriákat nevezik, amikor valamely esemény története a hivatalostól eltérő formában de perdöntő bizonyíték nélkül terjed el. Ilyenkor a gyanús körülmények azt sugallják, másként történtek az események, mint ahogy a hivatalos verzió állítja.

1889. egyik január végi napján a harmincéves Habsburg Rudolf főherceg, és szeretője, a tizenhét évesen kiskorúnak számító Mary von Vetsera bárókisasszony, beléptek a Bécshez közeli Mayerling vadászkastélyának ajtaján, ahonnan már csak holtan távozhattak.

Rudolf trónörökös snájdig legény volt, bolondultak érte az egyszerű és a főúri körökből való nők. A fényes jövő előtt álló ifjúnak nem volt ellenére ez a nagy rajongás. 19 éves korában Helena von Vetsera báróné, (jobbra) a bécsi arisztokrácia ismert tagja, vezette be a 11 évvel fiatalabb trónörököst a szerelmi élet rejtélyeibe. Innen kezdve számtalan titkos, vagy alig rejtegetett kapcsolata volt a szebbik nemmel. E mellett nem vetette meg a szerelmi szolgáltatások hivatásos képviselőit sem, akiket aktuális kapcsolatai mellett is rendszeresen látogatott. Ennek az sem vetett véget, hogy 1881-ben politikai okokból el kellett vennie Stefániát a 17 éves belga királyi hercegnőt.

Végül is ez Rudolf magánélete, kinek mi köze hozzá. Apja Ferenc József császár azonban nem így gondolta. Számtalan alkalommal helytelenítette fia életmódját. Apa és fiú viszonyának végül az tette be a kaput, hogy fia liberális gondolkodása nem egyezett a császár konzervatív politikai felfogásával. Rudolf politikai nézeteit egy bécsi lapban álnéven tette közzé, de mégis mindenki tudta ki írta. Ferenc József liberális nézetei miatt kizárta fiát a hivatalos politikai életből, magánéletét titkosrendőrséggel figyeltette.  A császár megtiltotta fiának, hogy elváljon Stefánia hercegnőtől és megparancsolta, fejezze be jelenlegi kapcsolatét a 17 éves Mary von Vetserával akit feleségül akart venni. Mary annak a Helen von Vetserának volt a lánya, aki a fiatal Rudolfot beavatta a szerelmi élet gyönyörűségeibe.
 
Ilyen előzmények után 1889. január 28-án Rudolf hangos szóváltásba került apjával, aminek a Burg személyzetén kívül más is fültanúja volt. Ekkor a papa engedélyezete, hogy a császári rezidencián a Burgban, zárja le Rudolf a kapcsolatát a fiatal Vetserával. Gondolta itt szem előtt lesznek.  Rudolf nem így gondolta, hanem Mary megérkezte után, 1889 január 29-én, közösen kikocsiztak a 15 kilométerre lévő mayerlingi vadászkastélyba.  A délután és az este gyorsan eltelt, miközben két vendég érkezett. A baronesz nagybátja Alexander Baltazzi és gróf Hoyos, aki szintén rokoni kapcsolatban állt a lánnyal.  Nem sokkal éjfél előtt a mayerlingi vadászkastély emeleti szobájában tartózkodó Rudolf főherceg magához kéreti szolgálatkész komornyikját, Loscheket. Meghagyja neki, hogy mindent készítsen elő, mert másnap reggel nyolckor szeretne visszaindulni Bécsbe.

Másnap reggel az inas meg is jelent ura szobájánál, a kopogásra azonban nem érkezett válasz. Ekkor szólt Hoyos grófnak, és amikor a gróf kiáltozására és dörömbölésére sem történt semmi, felfeszítették az ajtót.
A trónörököst a földön fekve találták, fején jókora sebbel, a feje alatt a padlón még nem alvadt meg a vér. A baronesz az ágyon feküdt, de neki már kihűlt a teste. A szobában találtak egy pisztolyt, aminek helyéről nincs pontos információ.

Innen kezdődnek a furcsaságok, melyek számtalan találgatásnak adtak okot.

A történet elég zavaros, mivel sem Hoyos gróf, sem pedig Loschek nem emlékezett éjszakai lövésekre, pedig két lövésnek el kellett dördülnie, mivel orvosszakértő szerint mindkettőjük halálát golyó okozta. A hivatalos verzió szerint  a trónörökös előbb szerelmét majd utána saját magát lőtte főbe. A szobában találtak egy idegen pisztolyt, viszont a hatlövetű fegyverben egyetlen lövedék sem volt.
Noha a trónörökös a császár után a birodalom második emberének számított, az eset egyik legfurcsább momentuma, hogy a hirtelen és erőszakos halál gyanúja ellenére sem történt hivatalos igazságügyi vizsgálat, rendőrségi nyomozás. Amikor híre ment, hogy a trónörökös önkezével vetett véget életének, a bécsi érsek először megtagadta az egyházi temetést. ( A római katolikus egyház az öngyilkosoktól, megtagadja a temetési szertartást.) Ferenc József sietve magánlevelet írt XIII. Leó pápának, aki a levél kézbesítése után engedélyezte az egyházi temetést. Mind a mai napig nem tudni, hogy mi állt a császár egyházfőnek címzett, és saját kezűleg írt levélében. Ferenc József levelét a vatikáni levéltárban őrzik, és az még napjainkban sem betekinthető.

Enyhén szólva meglepő az is, hogy a trónörökös erőszakos halálának helyszínén semmiféle érdemi rendőri vizsgálat nem folyt. A kénytelen-kelletlen megejtett boncolás is csupán Rudolf halálának okára igyekezett „elfogadható” választ adni, a holttest általános állapotáról azonban semmiféle adat nem maradt ránk.

Soha, senki nem tudott számot adni arról, hány lövedéket találtak a helyszínen, és azokat az áldozatok testéből távolították-e el? Származhattak-e a halottak mellett talált fegyverből – és ez a fegyver kétséget kizáróan Rudolfé volt-e? Valóban ebből a fegyverből lőttek-e?  Az üggyel kapcsolatos iratokat,  az előírásokkal ellentétesen,  nem levéltárban helyezték el, hanem Taaffe gróf, az akkori miniszterelnök (és Ferenc József gyermekkori barátja) vitte magával csehországi kastélyának pincéjébe, ahonnan aztán egytől-egyig el is tűntek az évtizedek folyamán.

Szintén több mint furcsa az a lakonikusan tömör távirat, amelyet Paar gróf, Ferenc József Mayerlingbe küldött adjutánsa adott fel, még a haláleset felfedezésének napján. „Alles abgetan”, vagyis „minden elrendezve” - hangzott sokat sejtetően a Mayerlingből feladott,  Burgnak címzett távirat.

Az udvar Ferenc József személyes utasítására hamarosan „elrendezte”, hogy az ügyben érintettek „önként” külföldre távozzanak, és hallgassanak mint a sír. A néhai főherceg kocsisa jól kistafírozva Argentínába vándorolt ki, és ott kezdett új életet.
A fegyver, a lövedékek pedig minden egyéb tárgyi bizonyítékkal együtt örökre eltűntek. A vadászkastélyt Ferenc József parancsára zárdává alakították át, és a kettős haláleset helyének nyoma sem maradt.

Mondjuk ki nyugodtan: ami a haláleset után következett, az bizony iskolapéldája a bűnügyi szakmai zsargonban „takarítás”-nak nevezett műveletnek. A tanúk manipulálása, a tárgyi bi­zonyítékok eltüntetése, a helyszín lehető legteljesebb átrendezése (és az itt valóban a lehető legteljesebb volt!), kétséget sem hagyva mutatják, itt az igazság elrejtése és nem nyilvánosságra hozása volt a cél.

Hogy mennyire sántít itt valami, és hogy az emberek mennyire könnyen csaphatók be, annak talán legjobb példája az a fénykép, ami Rudolfról készült a ravatalon. Első látásra alig több egy utolsó „protokollképnél” – de ha jobban megnézzük, hátborzongatóan egyértelmű bizonyítékká válik. Persze, nem önmagában, csupán akkor, ha összevetjük a fényképezőgéppel megörökített valóságot a „hivatalos” orvosi vizsgálat megállapításaival.

Rudolf ravataláról készült hivatalos fénykép

A három neves orvosdoktor aláírását viselő dokumentum szerint ugyanis Rudolf halálát egy, a jobb halántékon behatoló lövedék okozta, amely a bal fülön keresztül hagyta el a koponyát. Nos, ezen a kitűnő minőségű fényképen éppen a párnával megtámasztott fejű trónörökös bal füle fordult felénk, de a lehető legalaposabb  szemrevételezés után sem látunk rajta sérülést. Viszont a feje alatti párnán furcsa nedvedzés látható, amit nem indokol az orvosi szakvélemény.

Néhány további elgondolkodtató tény: Egy újabban előkerült dokumentum szerint a trónörökös holttestén súlyos dulakodás nyomait lehetett azonosítani. A szobában megtalált pisztoly nem Rudolf fegyvere volt.  Az utóbbi időszak egyik elgondolkodtató vizsgálati eredménye Vetsera Mária földi maradványainak a heuligenkreuzi kriptából történt 1992-es ellopásához fűződik. A tolvajt - egy elvakult amatőr Mayerling-kutatót - és a maradványokat is megtalálta a rendőrség.

Mary von Vetsera

Az újratemetés előtt az azonosság megállapítása céljából a bécsi Igazságügyi Orvostani Intézet szakértői vizsgálták meg a csontvázat. Annak a szakértői kimondása mellett, hogy a csontok kétséget kizáróan néhai Vetsera Mária földi maradványai, tettek még egy nagyon érdekes megállapítást; az igazságügyi szakértők szerint a koponyán nem golyó, hanem súlyos ütés okozta nyomok voltak azonosíthatók.

Zita császárné,  IV. Károly, az utolsó osztrák császár és magyar király özvegye volt az első, aki megtörte a százéves hallgatást. Zita, nem sokkal az 1989-ben bekövetkezett halála előtt azt állította, hogy a trónörököst és fiatal szeretőjét összeesküvők gyilkolták meg, de ilyen bizonyítékok még nem kerültek elő. Mayerling tovább őrzi sötét titkát…