Rejtélyes monolit a Phoboszon

A római panteon szereplőnek nevét viselő bolygók között különleges szerepe volt/van a mitológiai hadiistenről elnevezett Vörös Bolygónak, a Marsnak. Mozgását asztrológusok, tulajdonságát csillagászok, felszínét jelen korunkban pedig marsjáró robotokkal vizsgálják. Holdja a Phobosz viszont felfedezése óta fejvakarásra készteti a csillagászokat

A Mars holdját csak 1877-ben találták meg. Nevét a Mars görög megfelelője, Árész egyik fiáról, a nem mellesleg „iszonyatot”, „rettegést” jelentő Phoboszról kapta. A Mars felderítésáre küldött szondák sikerét a Phobosz vizsgálata nem ismételte meg, sőt, mintha valami balszerencse (vagy esetleg valami más?) akadályozná a közelebbi megfigyelést.
 
Az egyik különlegesség: amikor a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszonda a Mars apró holdját térképezte fel és elküldte a képeket a kis, krumpli alakú égitestről, az ufológusok napokig csak arról a titokzatos szerkezetről beszéltek, ami tisztán látható volt a Phobosz felszínén. A képeken egy nagy, téglalap alakú tárgy látszott, ami kétségtelenül egy magában álló mesterséges monolitra hasonlít. A közelében nem figyelhető meg semmilyen hasonló méretű vagy alakú objektum, így jogosan vetődött fel a kérdés, hogy vajon mi ez? A hivatalos csillagászat nem sokat habozott, hogy gyors magyarázatot adjon a titokzatos szerkezetről. Szerintük a képeken csak egy újabb "földönkívüli szikla" látható, de ez a magyarázat sokakban ébresztett kétségeket.
 

A Mars apró holdja iránti érdeklődés mindig nagy volt, és számos vitát szült a tudósok és a sci-fi rajongók között.

1966-ban Carl Sagan csillagász és Iosif Shklovsky orosz asztronómus azt állította, hogy a Phobosz a Mars egy mesterséges holdja és hogy ez a kis marsbéli hold belül üreges. Feltevését azzal támasztotta alá, hogy a phobosz átlagos sűrűsége a Földének az egyharmada, a Holdénak az 56%-a.

A másik érdekesség: a Phobosz. (társához, a Mars másik holdjához, a Deimoszhoz hasonlóan) szinte pontosan az anyabolygó egyenlítője fölött kering – mintha megtervezték volna és mindig ugyanazon oldalát fordítja a Mars felé.
 

A különleges égítest a vizsgálatát a Szovjetunió nagy lendülettel kezdte.

A Fobosz-1  űrszondát 1988. július 7-én lőtték fel Bajkonurból, s két hónap elteltével (még útközben) megszakadt vele a kapcsolat. A szovjetek azt a magyarázatot adták, hogy a programozók egyetlen (!) karakter hibát vétettek.

A Fobosz-2 -őt, néhány nappal később, 1988. július 12-én küldik fel, ugyancsak Bajkonurból. Eleinte minden jól ment, egészen addig, amíg a műhold (1989. január 29-én) 50 méterre (!) meg nem közelítette a Phobosz felszínét és arra készült, hogy egy felderítő szondát küld a holdacskára. A kapcsolat ekkor szakadt meg és soha többé nem állt helyre.
A hivatalos magyarázat: a korszak (szovjet-európai kooperációban elkészült) legfejlettebb, legdrágább és minden szempontból legjobban bebiztosított műholdjának fedélzeti számítógépe meghibásodott. (?)
 

Eddig a pillanatig a Fobosz-2 negyvenöt fotót továbbított a Földre, amelyek részben a Mars, részben a Ph. felületét ábrázolták. A legutolsó fotó okozta a legnagyobb meglepetést: mintegy 3 másodperccel a kapcsolat megszakadása előtt a Fobosz-2 egy olyan képet készített, amelyen a Mars felszíne látható rajta egy óriási, megmagyarázhatatlan árnyékkal: mintha egy hatalmas, több kilométeres tárgy pont akkor haladt volna el a Nap és a Mars között… A bolygó két holdját (azok pillanatnyi pozíciójából adódóan) eleve ki lehetett zárni, akárcsak magát a műholdat. És azt is el kell mondani, hogy az ezt megelőző 44 fotó egyikén még csak hasonlót sem lehet látni.

A kudarc nem vette kedvét a Phobosz kutatásnak. 2011. november 9-én bocsátották útjára a következő, Fobosz-Grunt elnevezésű űrszondát, amely (hivatalosan) az anyagminta-beszerző kategóriába tartozott; innen kikövetkeztethető fő feladata is: a tervek szerint mintegy negyedkilónyi talajmintát hozott volna. Volt még egy másik cél is: földi mikroorganizmusokat vitt magával, amelyeket (az űrutazást követően) a tudósok megvizsgáltak volna, hogy milyen hatással volt rájuk a világűr.

A Fobosz-Grunt még pechesebb volt, mint az elődei: már a földkörüli pályát sem tudta elhagyni, 2012. január 15-én visszazuhant; részben elégett, s részben az óceánba zuhant. A hivatalos orosz közlés szerint a kudarc oka… na mi volt? Hát persze: szoftverhiba, ami miatt a hajtómű be sem indult.
A rejtélyeket az is növeli, hogy a Phobosz kutatására indított űrszondák sorra meghibásodtak, mintha az égitest nem hagyná magát megfigyelni.

A Phobosz kutatása azóta sem jutott előbbre, csupán a találgatások és feltevések száma növekedett. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy szondát sem sikerült eljuttatni a kis holdon kijelölt céljához.