Megoldódott a Bermuda háromszögben 1925-ben eltűnt hajó rejtélye

Az SS Cotopaxi - egy amerikai gőzhajó - 1925. november 29-én hagyta el Charleston-t Dél-Karolinában, melynek rakománya szén volt. A hajó azonban nyom nélkül eltűnt, mielőtt megérkezett volna végső rendeltetési helyére, a kubai Havannába.
 

A Cotopaxi és a fedélzeten lévő 32 ember eltűnése az egyik leghíresebb történet, amely a Bermuda háromszög legendájához kapcsolódik.
 

"A Cotopaxi rutin úton volt," - mondta Michael Barnette (balra) tengerbiológus és víz alatti felfedező a Newsweeknek. "A hajót szénkereskedelemben használták, így ez csak egy újabb útja volt 1925. november végén. A hajó december elején eltűnt, de nem találták meg a hajó roncsát, és nem találtak semmilyen mentőcsónakot, testet vagy bármit, ami a hajóról  származhatott. A hajó egyszerűen eltűnt. Ezért megpróbáltuk meghatározni, mi történt."

A Cotopaxi eltűnésének története Steven Spielberg filmrendező fantáziáját is megmpzgatta. A hajót a "Harmadik típusú találkozások" című sci-fi klasszikusában használta fel, melyet a Góbi-sivatagban találtak meg és amit nyilvánvalóan földönkívüliek helyeztek oda.
 

2015-ben egy jelentés szerint a hajó a Kuba partja közelében található korlátozott katonai övezetben tűnt fel újból. A következő években a történet különféle változatai jelentek meg, melyekről kiderült, hogy egyik sem igaz.

Most, közel egy évszázados bizonytalanság és spekuláció után egy reálisabb magyarázata lehet a hajó eltűnésének. Barnette és munkatársai szerint a roncsot St. Augustine partjaitól 55 kilométerre fedezték fel, Florida északkeleti részénél.

A roncs keresése a Bermuda-háromszögtől több ezer kilométerre, Londonban kezdődött. Barnette felkereste Guy Walters brit történészt és felkérte őt, hogy kutassa át a Lloyd's London levéltárát, amely a hajó végzetes útjára vonatkozó biztosítási dokumentumokat tartalmazhat.
 

Kutatása során Waltersnek sikerült rábukkannia azokra a bizonyítékokra, amelyek szerint a Cotopaxi 1925. december 1-jén vészjelzést küldött - ez egy kulcsfontosságú információ, amelyet a történészek korábban még nem ismertek.

A megtalált dokumentumok szerint a vészjelzéseket a floridai Jacksonville-ben fogták, ami szerint a hajó az úgynevezett Medve roncs közelében -  St. Augustine partja mentén - található.

A St. Augustine partja menti vizek - a gyarmati időkben virágzó kikötő volt - tele vannak 16. és 17. századi hajóroncsokkal. A Medve roncs azonban ezek közül több szempontból is kiemelkedik. Először is, úgy tűnik, hogy a 19. század végéről vagy a 20. század elejéről származik, és sokkal távolabb található a parttól, mint a többi régebbi hajóroncs. A hajó valódi nevét és annak elsüllyedésének okát régóta rejtély övezte.

A Walters által feltárt bizonyítékok alapján Barnette és búvárpartnere, Joe Citelli úgy döntött, hogy merülések sorozatát hajtja végre a Medve roncsnál, hogy egy olyan tárgyat találjanak, amelyen a rejtélyes hajóroncs neve szerepel. Ez általában megtalálható a hajók harangjában.

Az ilyen felfedezések azonban ritkák, és a búvárok sem találták meg azt, amit kerestek, mert a roncsot nagy mennyiségű homok borítja.
 

Barnette kapcsolatba lépett Al Perkins-szel, egy gyakorlott búvárral, aki több mint három évtizeden keresztül vizsgálta a Medve roncsot, és számos tárgyat gyűjtött belőle. Gyűjteményének egyik darabja látszólag a roncs eredetére utalt.

A tárgy egy szelep volt, amelyet egy cég gyártott, amely körülbelül 20 kilométerre található attól a helytől, ahol a Cotopaxi épült, Ecorse-ben, Michiganban. Vajon ez egy véletlen egybeesés vagy bizonyíték, amely összeköti a Medve roncsot a Cotopaxival?

Barnette kapcsolatba lépett Chuck Meide-el és Brendan Burke-el, a St. Augustine Világítótorony és Tengerészeti Múzeum két szakértőjével, akik jól ismerik a várost körülvevő vizek hajóroncsait.

Meide és Burke irányítása alatt Barnette további merüléseket végzett a Medve roncsnál, hogy mérési adatokat gyűjtsenek, amiket  ezután összehasonlítottak a Cotopaxi eredeti terveivel. A csoport felfedezte, hogy számos tulajdonság - ideértve a hajótest hosszát, szélességét és a kazánok méretét is - egyezik a Cotopaxi méreteivel.

Végül Barnette fontos információt kapott Walterstől, aki kutatásokat végzett a New York-i Nemzeti Levéltárban. A történész olyan jogi ügyből származó dokumentumokat talált, amelyeket a személyzet néhány eltűnt tagjának családja indított a Cotopaxi üzemeltetője, a Clinchfield Navigation Company ellen. Azt állították, hogy a hajó nem volt alkalmas hajózásra és a durva óceáni körülményekre.

A dokumentumokban a társaság elnöke vitatta, hogy erről lenne szó, és a hajó elsüllyedésének egyetlen oka a floridai partok mentén kitört nagy vihar. Ezt az időjárási nyilvántartás is tanúsítja arra a napra, amelyiken a Cotopaxi vészjelzéseket adott.

A dokumentumokban szereplő tanúvallomáséban az elnök ismertette a Cotopaxi utolsó ismert koordinátáit, amelyeket 1925. november 30-án rögzítettek. Ez a pont a Medve roncstól 35 kilométerre északra volt, ami a hajó tervezett útvonalára esett Charleston-tól Havannáig.

A csapat számára ez volt a rejtvény utolsó darabja, amely a Cotopaxit és a Medve roncsot összekötötte. Mivel a következő napon vihar támadt ezen a területen - és a jogi dokumentumokból származó bizonyítékok arra utaltak, hogy a hajót rossz állaota nem tette alkalmassá egy ekkora vihar átvészelésére  -, a kutatóknak úgy tűnt, megtalálták a hajó elsüllyedésének  magyarázatát is.

A csapat úgy véli, hogy az utoljára elküldött koordináták a következő napi vészjelzéssel együtt,  további bizonyítékok arra, hogy a Medve roncs maga az elsüllyedt Cotopaxi.

Barnette "áramütésként" írta le azt a pillanatot, amikor rájött, hogy a Medve roncs valószínűleg a Cotopaxi utolsó nyughelye.- írja az újvilágtudat