.

Ki rejtőzött a vasálarc mögött?



A Vasálarcos titokzatos története a 350 év alatt mit sem vesztett „erejéből”. Az elmúlt évszázadokban több elmélet is született, hogy vajon kit rejthetett a vasból, ám egyes kutatások szerint bársonyból készült maszk.

 



A titokzatos vasálarcos


A legenda egyik változata szerint XIII. Lajos francia király felesége, Ausztriai Anna 1638. szeptember 5-én nem csupán a későbbi Napkirályt hozta világra, hanem az ikertestvérét is. Hogy a véres testvérháborút elkerüljék, a fiatalabb gyermeket elzárva tartották. Senki sem tudhatott róla, később pedig egy vasból készült álarc is került az arcára, hogy esély se legyen felismerni benne a későbbi király arcvonásait. A kezdeti őrizetet később börtönök sorozata váltotta fel.

Orvosszakértők szerint kizárt dolog, hogy ennyi ideig éljen valaki, akinek arcát éjjel-nappal, vagy legalábbis igen gyakran egy vasálarc fedi.

A valóságban annyit tudunk, hogy a maszkos férfit (franciául: L'Homme au Masque de Fer) 1669-ben tartóztatták le, majd a Bastille-ban és egyéb franciaországi, valamint itáliai börtönökben (például a Pignerol erődjében) tartották 1703-ban bekövetkezett haláláig. Kilétét máig homály fedi, ugyanis a Paul Sonnino, a Santa Barbara-i University of California munkatársa által is osztott nézet szerint ezen idő alatt arcát álarc fedte.

Egyes elméletek szerint 34 éven át ugyanaz volt a börtönőre, mégpedig Bénigne Dauvergne de Saint-Mars személyében. A különös históriát először Voltaire rótta papírra (ő még XIV. Lajos törvénytelen bátyjaként említette, aki Mazarin bíboros és Anna királyné szerelmének gyümölcse), később az idősebb Dumas is foglalkozott vele

Dumas szerint a rab nem más volt, mint XIV. Lajos ikertestvére. És mivel néhány perccel idősebb volt testvérénél, ő lett volna a jog szerinti trónörökös. Ám a király börtönbe vetette testvérét, és arcára vas maszkot veretett, hogy senki se láthassa a hasonlóságot.

Az elmúlt évszázadok során az elméletgyárosok több személyt is „beállítottak” a vasálarc mögé: egy francia hadvezért, II. Károly angol király törvénytelen fiát, egy francia minisztert, de egy itáliai diplomatát is.

„A történészek zömében egyetértenek abban, hogy a fogoly neve valójában Eustache Dauger volt, és csak néhány alkalommal viselte bársonyból és nem vasból készült maszkját” – mondta Sonnino. „Abban is egészen biztosak, hogy ő egy apród volt. Arra azonban már nem tudtak rájönni, hogy kinek az inasáról van szó, és hogy milyen okból tartották ezt az embert több mint harminc éven át szigorú őrizet alatt” – tette hozzá.

A vasálarcos nyomában:
"Egy történelmi detektívtörténet" című művében a szerző sorra vette a történelmi dokumentumokat, feljegyzéseket és a levelezéseket (főként a börtönőr és a francia udvar között), amelyek a rejtélyes alakhoz kapcsolódnak. Kutatásai során arra a felfedezésre jutott, hogy Eustache Dauger valójában a főminiszterként és királyi tanácsosként is szolgáló Mazarin bíboros apródja volt.


Jules Mazarin bíboros


XIV. Lajos uralkodásának kezdetén a bíboros már tetemes vagyont halmozott fel, és Sonnino szerint az apród pontosan tudta, hogy ennek a zöme lopott pénz. Erről valahol elszólhatta magát, aminek következtében letartóztatták, de nem ölték meg, "csupán" kötelezték az álarc viselésére. Egy személyiségétől megfosztott rab nem tehetet hiteles vallomást, talán ez volt az ára az életben maradásának.
34 év börtonév után természetes halállal halt meg. Holttestét 1703. november 19-én a Bastille Szent Pál Temetőjében helyezték végső nyugalomra. Titkát magával vitte a sírba.

Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja