.

Falak, függönyök



Van a budapesti Andrássy úton az Oktogon közelében egy különleges műtárgy. A Berlini fal egy darabja. (S mellette a vasfüggöny szimbolikus része).
 
 
Ez a faldarab kicsit része az én életemnek is.
Közvetlen leomlása előtt hat évig ott dolgoztunk az NDK-ban, s akkor még úgy szólt örökké marad.
Legviccesebb mondása erről a nagy vezetőnek, Erich Honeckernek ez volt: az Aids nem jön át a falon.
 
 
Elsős kisfiam ott biciklizik kis barátjával Kai-al a Friedrichshain-i (Berlin egyik központi kerülete) aszfalton, s versenyeznek, ki a gyorsabb.
 
-Én még a gyorsvonatnál is gyorsabb vagyok!
-Én a párducnál is! -…folyik a licitálás – s ekkor Kai előhúzza a trumfot:
- Én még Erich Honeckernél is gyorsabb vagyok! - Kipirult kis arca büszkeségtől ég.
 
Nekem görcsbe rándul a gyomrom. Az NDK-s ragozás felsőfoka. Lehet, hogy most kéne összepakolni és gyorsan hazamenekülni? Zsenge gyermekem még olyan fogékony mindenre, nehogy az itteni erős drill megfertőzze!
Közhelyes volt ekkor, hogy a trükkös nevelés mindent felhasznált a renegát szülők és gyermekek helyes irányba igazítására. Mosolygós óvónénik kérdezték az apróságokat, na és tegnap mivel hozta a Sandmann a mesét? Sandmann volt az ottani TV-maci, aki mindkét Berlinben az esti mesék bevezető figurája volt, ám nem ugyanazon a járművön érkeztek… Tüstént lebuktak akik a tiltott nyugati csatornát nézik otthon.
 
Állok ugyanott fiamra várva, az iskola melletti buszmegálló közelében, s kis töpörödött néni mosolyog rám barátságosan.
 
Mesélni kezdi, hogy milyen jó, hogy így nyugdíjasként már szabadon átjárhat Nyugat-Berlinbe. Ott nyugszik a férje a temetőben, s bizony az elmúlt évtizedekben rengeteg energiát, fifikát igényelt, hogy segítséget találjon a túloldalon, olyan jóembereket, akik helyette ápolták a sírt… Kezében kis fonnyadt virágcsokor. 
 
 
Nem tudom, hol szerezhette be, hiszen Berlinben, az NDK fővárosában nem nagyon lehetett a virágboltokban vágott virágot kapni. Noha az NDK ezen a téren Közép Európában nagyhatalom volt, Erfurt környéki hatalmas virágkertészeteivel, nemzetközi hírű orchidea nemesítő műhelyeivel.
 
Minden minőségi, devizát hozó termék átment exportként a hivatalosan ellenségként kezelt Bundesrepublik-ba és Nyugat –Berlinbe.
 
Időnként én visszahoztam egy-egy csokorral belőlük a
Ku' Dammtól a Zoo-ig érő, egész járdaszigeteket betakaró, bőséggel és szépséggel elkápráztató kínálatukból.

 

 

 

Aztán eufórikus pillanatok. Ledőlt, a megbonthatatlan, - az örök életűnek hirdetett fal, az idegen test egy nemzet életében. Erich Honecker villájában pedig valóban létezett az a hatalmas, saját használatú, mai Aréna Cinema Citynk egy –egy mozitermével vetélkedő vetítő, amelyben megtalálható volt minden nyugati film, ami a saját népétől szigorúan elzárt. minden nyugati információval együtt tiltott terület volt…

A falnak egy darabja elkerült hozzánk is, hiszen Magyarországnak volt némi szerepe a történelmi események elindításában a vasfüggöny átvágásával. 

Nyugat Berlin emblematikus útvonalainak számító, a háborús sérülései után csonkán hagyott Kaiser Wilhelm

Emléktemplomhoz befutó út közepén húzódó sávban és a Kurfürstendammon

pedig megjelent egy rendszer szimbolikus alkotása: a Trabant, mint műtárgy.

S a bezárt/befalazott nép kiáradt minden irányba, boldogan körülnézni a világban. 

Addigra már idős magdeburgi barátném, akit középiskolásként a Balatonon vezetett csoportban ismertem meg- s hozzánk való ragaszkodásában lankadatlanul tanult magyarul, - szintén felkerekedett, nehezen járva s betegen: látni, amit még lehet. Kaptam Gerdától repesve ujjongó képeslapokat a forró Ibizáról, az antik görög romoktól és a skandináv fjordok világából. Valahányszor sírás szorongatta a torkomat…

Kinek van joga bárkit elzárni attól, ami mindnyájunknak teremtetett.

Fiaim volt NDK-s osztálytársai azóta szétszéledtek a világ négy égtája felé, s futottak be sokan szép karriert, mint bármely más ország tehetséges – és szerencsés fiai. A legutolsó Facebook-os üzenet Új-Zélandból érkezett egy régi ovis-társtól. 

Sokáig még erős megkülönböztetés volt az egyesült német nemzeten belül az Ossik (keletiek) és Wessik (nyugatiak) között, előbbiek kárára. Ez gondolom azóta már sokat vesztett erejéből, hiszen ma már Németország élén is egy asszony áll, aki Lipcsében szerezte diplomáját és a keletberlini Tudományos Akadémián a fizikai és kémiai tudományok kutatójaként működött. Ma az egész világ ismeri Angela Merkel német kancellár nevét, aki a határok nélküli Európa kiépítésének és fenntartásának egyik megkerülhetetlen alakja.

Míg a kettéosztott város keleti felében - az orosz szektorban - egy egész nép volt elzárva a világtól, Nyugat Berlin Spandau városrészében 1946. évtől csupán néhány ember kényszerült szűk,
3x2,7 méteres falak által behatárolt térbe.
 
A nürnbergi perben elítélt hét háborús bűnös került itt különböző időtartamra, a börtön falai mögé.
Beszállításuk sorrendjében: Baldur von Schirach, a Hitlerjugend vezetője- 20 év; Karl Dönitz, vezértengernagy- 10 év; Konstantin Freiherr von Neurath birodalmi külügy-, majd birodalmi miniszter, a Cseh- és Morva Protektorátus birodalmi főmegbízottja – 15 év; Erich Raeder, haditengerészet vezetője Dönitz elődje – életfogytiglan; Albert Speer a Harmadik Birodalom főépítésze, fegyverkezési minisztere, a haditermelés irányítója – 20 év; Walther Funk birodalmi gazdaságügyi miniszter – életfogytiglan; Rudolf Heß, Hitler helyettese-életfogytiglan.
Neurathot, Raedert és Funkot egészségi okokból idő előtt szabadlábra helyezték, a többiek Heß kivételével büntetésük letöltésével szabadultak. 1966-ban Schirach és Speer szabadulásával a börtönnek már csak egyetlen lakója maradt : Rudolf Heß. 
Ezeknek az embereknek a fogva tartása Nyugat Berlin számára igen nagy megterhelést jelentett. A végén csak egyetlen ember benntartására ugyanis a 60 őrszolgálatot ellátó katonán kívül az épület fenntartásának, valamint a szövetségesek által biztosított civil személyzetnek (4 börtönigazgató és adjutánsai, 4 orvos, szakácsok, pincérek, tolmácsok stb.) a költségeit a város állta.

A brit szektorban található börtön volt az egyetlen a Szövetségesek Légi Biztonsági Központja mellett, amelyet a négy szövetséges felváltva üzemeltetett.

A börtön felügyeletét havonta cserélték, s az épület előtt lengő amerikai, brit, francia vagy szovjet zászló jelezte az éppen szolgálatban levő felet.

Egyikét a havonkénti váltáskor szokásos őrségváltásnak még mi is átéltük. 

1987-ben ugyanis meghalt Rudolf Heß - börtönében felakasztotta magát -, s ekkor a börtönt lebontották, és helyét elsimítva,
rá bevásárló központot építettek, hogy elkerüljék a helynek esetleges újnáci zarándokhellyé válását.

 

 

Webcam Fuengirola

csak egy kattintás és élőben nézhető a fuengirolai tengerpart



Vár a Costa del Sol